Miért kemények a téglaemberkék?

Miután kikászálódtunk Iván Iljics talicskájából, elkezdtünk azon agylni, hogy milyen karácsonyi meglepit készítsünk számotokra.
Valami olyat szerettünk volna, ami nagy, meg csillogó, és senkinek nincs még ilyen, és csak tőlünk kaphatsz ilyet.
Gondolkoztunk, gondolkoztunk, gondolkoztunk.
Aztán rájöttünk.
Mármint arra, hogy ilyet nem tudunk adni.
Akkor jött az ötlet a téglaemberkékről.


Nézz körbe magad körül, de ha gondolod tükörbe is nézhetsz. Mindenki azt várja tőlünk, hogy olyan kemények legyünk kívülről, mint a beton, vagy a tégla. Egy olyan téveszme uralkodott el, hogy csak az a „menő”, aki rendíthetetlen, kőkemény, és nem érdekli semmi más a saját érdekein kívül. Tele vagyunk Atom Antikkal.
Ha belegondolsz sokszor Te is az vagy, mert ezt várják tőled, és nem szeretnél alulmaradni a várakozásokon. Ezek a téglaemberkék a megkezdhetetlen burokkal élnek párkapcsolatban, nevelnek gyerekeket, élnek társasági életet.
Szerinted mennyire vált természetessé ez a viselkedésmód?
Mennyire tudjuk ezt levetkőzni a szeretteink körében?
Le kell-e vetkőzni egyáltalán?
És vajon hová vezet, ha nem tudsz otthon sem megszabadulni tőle, mert annyira természetessé vált már számodra is.

Ezeken a roppant okos dolgokon meditáltunk, mikor kipattant az ötlet, hogy gyűjtsünk össze ilyen Embermeséket. És adjuk oda karácsonyra.
Azért, hogy állj meg egy kicsit Te is!
Ülj le és pakold rendbe a dolgaidat saját magaddal!
A történetek befejezetlenek. Ha ráismersz bennük életed egy-egy momentumára, az nem véletlen. Az sem véletlen, ha a környezetedben élőkre, viselkedésükre, gesztusaikra gondolsz a hallottak alapján.
Az a célunk, hogy elgondolkozz, mi van a téglán belül.
Ha megnézed a téglaasszonykát meg az emberkét, láthatod, hogy mindkettejük fejében kérdőjelek villódznak. És köztük is.
A kérdések amiket boncolgatunk, az először az, hogy mi van bennünk?
Nem egyszerű ezt helyrepakolni magunkban, azért is javasoltam, hogy ülj le a fa alá. Mert ehhez idő kell, meg pár szempont, ami alapján eldöntheted. Ha már úgy gondolod, hogy ezzel kész vagy, akkor jön a következő kérdőjel kibontása.
Mi van köztünk?
Az ember, akivel együtt élek tényleg azt adja nekem, amit várok tőle?
Én azt adom neki, amit tőlem vár?
És ez valóban így van, vagy csak én gondolom így?

Iván Iljics talicskája

Hajnal kettő környékén a tajga óriási csillagos ege alatt hanyatt fekszik Iván Iljics egy talicskában, és a világ összefüggésein meditál.
- Nézzük csak például Baudelaire-t. Olyan verseket adott a világnak, amilyeneket csak nagyon kevesen. És a végén nemi bajban halt meg.
- Aztán itt van Shakespeare. Akinek a drámái soha nem veszítenek aktualitásukból, pedig már pár száz éve meghalt. És miben halt meg? Nemi bajban!
- De nem kell messze menni! Itt van Vlagyimir Iljics Lenin. Aki egy világbirodalom alapjait rakta le. És miben halt meg? Hát persze, hogy nemi bajban!
- Erre itt vagyok én, Iván Iljics. Egy akkora és olyan egészséges szerszámmal, ami méltán vált ki elismerést a nőkből, viszont egy értelmes gondolatom sincsen!

Így jártunk mi is! Feküdtünk a talicskában, néztünk ki a fejünkből és ennyi.
Biztosan Te is voltál már így. Körbevesz a langyosvíz, ami se nem hideg, se nem meleg. Jó is meg nem is.
De nem találsz magad körül semmi olyat, ami kimozdítana belőle. Valahol legbelül tudod, hogy el kellene indulnod, de fogalmad sincs, hogy merre meg miért.
Aztán egyszer jön egy impulzus, amitől megvilágosodsz. Kívülről jön, nem belőled indul ki.
Valaki mond valamit, történik veled valami, ér egy olyan hatás, ami elindítja a szikrát, ami aztán berobbantja a motort.
És akkor végre elindulsz.

Nálunk ez a szikra egy rendezvény volt. Meghívást kaptunk egy borkóstolóval egybekötött gasztronómiai orgiára. Még mielőtt vizualizálnád, ez az ízek orgiája volt!
A Dohány utcában a Pántlika Borház adta a helyszínt, és a Reneszánsz Hölgyek Társasága készítette az étkeket és alkotta a társaság magját.
Egy méterrel a járdaszint alatt, egy hangulatossá varázsolt pincében gyűltünk össze.
Nekem Kepes András Desszert című régebben futott műsorát juttatta eszembe.
Olyan emberek ültek egymás mellé egy asztalnál, akik egyébként nagyon kicsi eséllyel találkoztak volna egymással. Volt ott nyugdíjas mérnök, tanárnő, informatikus, country énekesnő, családanya, diplomata feleség, kereskedő, ingatlan forgalmazó, közéleti beszédíró és korabeli népi hangszereket megszólaltató zenész.

Fantasztikus volt, hogy arra a pár órára eltűntek az életünkből a nézettségi mutatók, a profit, a gazdasági helyzet, a vallási vagy politikai nézetkülönbségek, az éppen aktuális celebek roppant érdekfeszítő ténykedései. Kiszakadtunk a mából, megállt a futószalag arra az időre.
Felváltotta a bennünket folyamatosan körbevevő őrületet egy kellemes hangvételű, őszinte beszélgetés.
Az igazi értékekről, amik eltűnőben vannak a mostani jelenünkből. A szeretet, a tisztelet, a megbecsülés, az alázat, a tolerancia.
Mindenki bemutatkozott, a többiek meghallgatták. Ha valami nem szerepelt a bemutatkozásban és kíváncsiak voltunk rá, megkérdeztük.
Beszélgettünk.

Mi ott 18 – 20-an, közösen beszélgettünk.
És e hangulat mellé társultak azok a fergeteges ízek, amiket a Reneszánsz Hölgyek készítettek.
A borház a minőségi boraival társult be, a zenészek pedig középkori dallamokat játszottak korhű hangszereken. Mintha Mátyás király lakomáján vettünk volna részt. Pillanatok alatt elrepült az a pár óra, szinte észre sem vettük az idő múlását.

Aztán a rendezvény véget ért, csak az élmény maradt. És olyan erőt adott, ami kibillentett bennünket a langyosvízből. Ennek örömére el is határoztuk, hogy mi is szervezünk egy ilyen bulit.
Ha regisztrálsz a Gyorsítósávon és figyeled a mailedet, rövidesen kapsz meghívót!

Jártál már zölderdőben informatikailag?

Az egész ott kezdődött, hogy szerettünk volna pofásabb leveleket küldeni Nektek. Azt gondoltuk, hogy ettől majd komolyabbnak tűnnek a szösszeneteink.
Szétnéztünk magunk körül, és egy fia html szerkesztőt nem találtunk. A nagy számtek. spillerek, egytől - egyig lepasszolták, mondván ők nem foglalkoznak ilyesmivel.
Nem maradt más:

Magad uram, ha szolgád nincsen!
Bevállalósak vagyunk, csináltunk ennél cifrább dolgokat is!

Mi bajunk lehet?
Hááát…….azt leszámítva, hogy estére minden kérdésre csak igennel és nemmel tudtam válaszolni, ezen kívül semmi.

Megkértem egy kedves ismerőst, hogy a dolog vázát dobja össze, aztán a többit mi rendezzük.
Király volt, összedobta. Igen, szót fogadott, összedobta.
Ezután nekiálltunk logikát keresni a dologban. Van benne, csak mire a nyári ruhába bújt hölgyekhez szokott szem megszokja HTML - kódokat, az nem kevés idő. Nekem meg még több. Egy délelöttöt eljátszadoztam vele!
Nem baj, de összejött egy levél, nagyjából amilyet szerettünk volna.

A következő világraszóló mutatvány, mindezt beinterpretálni – amikor ilyen szavakat használok, gyakran könnyek gyűlnek a szemembe. A Tiédbe is? – a hiper – szuper levelező rendszerünkbe.
Ezt már valamilyen szinten műveltük eddig is.

Csak a legutolsó levelünknél egy apró porszem került a rendszerbe. Aminek következtében minden kedves regisztráltunk az Ildikó nevet kapta Tőlünk a keresztségben.

De ez nem a rendszer hibája volt!!!

Hanem a rendszergazdáé!!!
Tényleg nagyon profi a cucc, több, mint 2 órás oktató anyag van hozzá, ami pontról pontra elmagyarázza a hozzám hasonló PC guruknak, mit, hogyan és merre.
Tehát részt vettem egy kétórás továbbképzésen is.
Miután a látottakat a gyakorlatba is át kellet rakni, neki gyürkőztem. De nem jött össze. Legalábbis elsőre.

Kicsit lazítanom kellett, ezért megnéztem a Szállító c. filmet dolby – surround. Csak úgy levezetés gyanánt, immáron kb. hatodszor. Erről az emberről szólt, aki a képen van!
Legalábbis úgy emlékszem!

Aztán nagy lendület, mély levegő, fussunk neki még egyszer!
És akkor végre sikerült!
Legalábbis remélem!
Ha ma névre szóló levelet kaptatok, akkor igen!
Ha nem, akkor meg nem!

De senki nem mondhatja, hogy meg sem próbáltuk!

Próbáltál már könyvet írni?

Nem olyan egyszerű, amilyennek látszik!
Nekünk is csak akkor jutott eszünkbe, mikor rájöttünk, hogy önismeret témában nincs olyan könyv a piacon, ami olvasmányos és tartalmas is egyben. És ami a középiskolás, egyetemista korosztály számára egyértelmű, érthető útmutatást ad a témával kapcsolatosan. Ezután megismertük J.B.Shaw fenomenális kijelentését:

„ Ha jó könyvet akarok olvasni, írok magamnak! „
Gondoltuk, ha neki összejött, nekünk miért ne jönne össze!

Ezek után teljesen magunkénak éreztük a projektet. Büszkék is voltunk, hogy mennyire ügyesen kitaláltuk ezt az egészet. És, hogy mi akkor most, vagy soha, meg ilyenek!
Az ötlet megszületéséig annyira lelkesek voltunk, mint egy albán hegyi pásztor, aki megkapja élete első Riga mopedjét.
Aztán ez elmúlt, jöttek a melós reggelek, napok, esték, éjszakák. Rá kellett jönnünk, hogy ez a téma nem az, amit az ember 3 nap alatt leskiccel, aztán megy tovább a dolgára.
Szükségletek – igények – érték – érdek –értékrend….stb. Mit szólsz? Fincsi, nem?
Természetesen volt saját elképzelésünk, hogy ezt az anyagot milyen formában dolgozzuk fel, de óhatatlan, hogy az embernek utána kelljen még olvasni.

Akkora irodalmat találsz ebben a témában, hogy pár évig ki sem kéne jönnöd a könyvtárból, ha az egészet el akarnád olvasni. Számos közülük nehezen emészthető,a többi meg még nehezebben. Számtalanszor megesett, hogy legalább háromszor visszapattantunk egy-egy cizellált körmondatról, mire a latin szakkifejezéseken átverekedve magunkat megérkeztünk a mondat végére. Ezután külön időbe telt, míg felfogtuk, hogy mit is olvastunk. Most gondolhatod azt, hogy bizonyára erősen behatároltak az agyi képességeink!
Hát, figyelj! Versenyezzünk! Azok után, amiket elolvastunk magyarul és visszafordítottunk magyarra, mi bajunk lehet?

Továbbra is úgy gondoljuk, hogy az ifjak minél előbb találkoznak az önismeret fontosságával, ismerkednek meg az itt működő folyamatokkal, annál hamarabb kezdhetik el pozitív irányba formálni a személyiségüket. Ami egyenes út a kiegyensúlyozott, harmonikus élethez.
Szerintünk.
Ez a tudás legalább annyira fontos a sikerhez, ha nem fontosabb, mint az, hogy egy medencébe 2 csövön folyik be a víz, és 3 csövön kifelé, mikorra telik meg a medence?
Elvileg a medencét Neked is ki kéne tudnod számolni!
És ha visszagondolsz, eddig hányszor volt rá szükséged? Ha csak nem a medence bizniszben dolgozol, akkor egyszer sem!
Hát erről beszélek, Nyuszó-Muszó!

Szóval összehoztuk egy sorozat első kiadványát fiataloknak. Érthető, gyakorlatias, humoros formában. A puding próbája az evés! Meglátjuk!
Mi azért most büszkék vagyunk magunkra!

Most egy kicsit filozofálunk

Ma kicsit filozofikus hangulatba ringattam magam.

Ennek két oka is van, az egyik egy szép, kerek évforduló, a másik az utolsó levelünkre érkezett reakciók.

Nézzétek el nekem, ha kicsit komolyabbra fordítom a szót. Csak hogy lássátok, mi ilyenek is tudunk lenni! A lazaság egy eszköz, mely közelebb hoz bennünket egymáshoz. Ha érteni akarjuk egymást, egy nyelvet kell beszélnünk.

Meglepően sokan ragadtatok billentyűzetet, hogy válaszoljatok kérdésünkre.
A válaszokat olvasva melegség öntötte el a szívemet, határozottan megerősödött bennem a küldetéstudat. Már majdnem elfelejtettem miért vágtunk bele.

Ha rajtam múlna, én egészen más tantárgyakat vezetnék be az iskolákban. Vagy legalább átalakítanám a rendszert, kevesebb lexikális tudás, több gyakorlati segítség.
Mire gondolok?

Megtanítanám, hogy:
- hogyan működik az elménk
- hogyan tudunk egészséges, jól működő kapcsolatokat kialakítani
- hogyan váljunk jó szülővé
- hogyan alakíthatjuk ki önbecsülésünket és önbizalmunkat

Hiszen ha ezekkel „gáz” van, semmi nem működik.
Mi több, hogyan tarthatjuk fenn folyamatosan megszerzett önbizalmunkat? Mert ez sem könnyű. Nap, mint nap érnek bennünket olyan hatások, amik állandóan rombolják a magunkról kialakított képet.

Érezted már igazságtalannak, amikor egy pillanatnyi rossz teljesítményed miatt a földbe döngöltek, holott te ugyanaz az ember voltál, mint néhány nappal korábban, amikor az elvártaknak megfelelően teljesítettél? Akkor tudod miről beszélek.

Fontos a fizika, hiszen a gravitáció akár tudsz róla, akár nem, működik. És ha a fejedre esik egy tégla, akkor bizony betörik a fejed ( meg ha igazat szólsz ). Ismernünk kell a természet törvényeit, ne járjunk már úgy, mint az ősember, aki a villámban isten haragját vélte felfedezni.
Mi szükségünk van azonban arra, hogy pontosan ki tudjuk számolni milyen gyorsulással esett a tégla, milyen sebességgel és erővel csapódott a fejünknek? Mennyivel fontosabb ennél a gondolkodás mechanizmusa!
Mindig lesznek akiket éppen az érdekel, mit, hogyan lehet kiszámolni, megmérni. Ők mélyedjenek el a tudományok részleteiben, de tanítsuk meg őket is másképpen gondolkodni! Különben sosem fedeznek fel új dolgokat, törvényszerűségeket.

Ha mindig ugyanazt csinálod, ugyanúgy, miért vársz más eredményt?
Nincs vesztegetni való időnk, naponta, óránként, percenként veszteség ér bennünket. Minden ember folyamatosan veszít, mégpedig időt.

Gábor írta:
„Egy dolgot kell figyelembe venni: Magyarországon élünk. Ez Lakodalmas Lajos, Kadlott Károly büntetett előéletű, Várady Roma Café, Nagyecsedi Fekete Szemek, Isaura felszabadítására pénzt gyűjtők, és Győzike országa (Tovább is van, mondjam még :).”

Muszáj ennek így lennie?
A döntés a miénk.

Én hiszem, hogy bármilyen gondunk-bajunk van, bármilyen messziről induljunk is, képesek vagyunk a teljes megújulásra.
A leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik.

Mi is, és Ti is, akik olvassátok irományainkat, megtettük az első lépéseket. Lesznek akik lemorzsolódnak útközben, lesznek mindig újak akik hosszabb-rövidebb időre csatlakoznak hozzánk. Az a fontos, hogy őrizzük meg, amit értékesnek tartunk!
Tanuljuk meg, amit meg kell tanulnunk és teremtsünk új értékeket, ha arra van szükség.
Velünk tartasz, vagy más utakat keresel?
A Te döntésed.
Köszönjük, ha eddig velünk voltál.!
Ha maradsz ígérjük, hogy ezután sem ígérünk semmit, amit viszont betartunk!
Csupán lehetőségeket mutatunk Neked. Hogy mit kezdesz vele, a Te döntésed lesz.

Egyetértesz? Tiltakozol? Írd meg nekünk!

Nincs más hátra, mint előre!!

Mostanság semmi extra nem történt velünk. Az elmúlt napjainkat kitöltötte egy verselemzéssel egybekötött vers összehasonlítás.
Van egy kedves VIP tagunk, akitől olyan mélyenszántó sorokat kapunk, hogy rögtön padlót fogunk tőle. Azonnal, kíméletlenül, totálisan kisüti az agyunkat.
Most is jött egy, amiben a számítógépház falán alvó pók mozdulatlanságát méltatja. Van benne tartalom, meg ritmus meg minden. Mind a két sorban. Engem személy szerint annyira meghatott, hogy rögtön párhuzamot véltem felfedezni az alvó pók és az alvó villamos között. A különbség csupán annyi, hogy az utóbbi álmában azért csenget egy picit. Meg még talán, hogy az egyik a gépházban fekete, a másik meg a remizben hosszú. Más közös vonásuk szerintem nincs.
Ezenkívül Ildikó még elment pénzbehajtani.
Elméletileg. Ő szokott ilyet, de csak vasár- és ünnepnapokon. Amikor otthon van a családi páncélozott tréler. De aztán gyakorlatilag otthon maradt, mert nincs se vasár-, se ünnepnap.
Egyébként nekem sem volt ünnepnapom.
Az elmúlt 5 évet kocsiban töltöttem. Mindenhova, még a 200m-re levő boltba is kocsival mentem. Aztán, úgy hozta a sors, hogy jelenleg csak egy kocsink van, amivel eltávozott a család. Nekem időre kellett mennem tárgyalni az 5 km-re levő szomszéd faluba. Mi a megoldás? Hát a bicikli!!!!!
Azt mondják, ezt nem lehet elfelejteni. Bár úgy tűnt, hogy a lábizmaim ezt nem tudták. Valamikor 5 éve nem jelentett különösebb gondot 5 km-t tekerni, emelkedőnek fölfelé.
Bezzeg most! A fokozatok a következők voltak:

- Milyen tök jó mozogni egy kicsit!
- Hát, azért már …..nem vagyok a régi!
- Belejövök,……. nem lesz itt……..semmi gond!
- Wazze…..odaérek….így….időre…?
- Hogy…….én……mekkora……idióta………vagyok!
- Gyorsabban………..odaérek…….ha leszállok és tolom.

Hát ennyi. Kb. a 3. pont környékén már kezdtem azt érezni, hogy legszívesebben hagynám a francba az egészet. Kell nekem ez? Minek görcsölök itt, hisz majd meghalok! Abszolut nem olyan hangulatban voltam, mint a girl a képen!

De ilyen nincs!!!!!! Nem dobhatom be a törölközőt !

* 15 perccel előtte már nem mondunk le tárgyalást
* Késni nem késünk, mert mi nem arról vagyunk híresek.
* Nem szórakozásból egyeztettem a tárgyalást, hanem mert a középtávú céljaim megvalósításához szükség van az együttműködésre.
* A másikkal szembeni tiszteletlenség iskolapéldája lett volna, ha semmibe veszem az idejét.

Tehát nincs más hátra, mint előre!
Fogcsikorgatva, anyázva, utolsó „erőtartalékaimat” összeszedve tekertem azt a nyamvadt biciklit.
Aztán odaértem időre, megegyeztünk, és hazafelé már sokkal könnyebben ment minden.
Ez egy apró kis szösszenet, de a fajsúlyos dolgoknál is ugyanúgy működik a folyamat.
Te voltál már így? Mit csináltál? Visszafordultál vagy mentél tovább előre?
Ha az utóbbit tetted, milyen érzés volt utána?
Ugye király?

Magunkhoz kellett, hogy térjünk!

Sajnos, nem jókedvünkből tértünk magunkhoz! Nem volt más választásunk!
Ki kellett keljünk a révületből!
Mert tegnapelőtt elmentünk termet bérelni a belvárosban.
Egyébként hobbyból is szoktunk ilyet csinálni, szerintünk ez jó!. Mindenkinek meg van a maga heppje! Azonban most megvolt az okunk is rá.
Annyira nagyon szoktuk figyelni az oldalunk látogatottságát, mint Micimackó a mézes bödön telítettségét. Nagyon sokan jöttek hozzánk a különböző keresőkön keresztül.
Ez azért van, mert mindketten ott voltunk azon a foglalkozáson, ahol a keresőoptimalizálás volt a téma. Tehát duplán figyeltünk a dologra.
És tudjátok mi volt a varázsszó, amit kerestek? Megsúgom: kérdezéstechnika.
Idejött hozzánk egy rakás user, és erről a témáról keresett anyagot. Végigbogarászott mindent, a stat. szerint min. 3 percet töltött az oldalon, és annyira nem talált semmit, mint az eltévedt Robin Hood Baktalórándháza határában.
Esetleg azt is érezhette, hogy jól átdobtuk a palánkon. És tényleg! Lehet, hogy jogosan?
Az oldalon nincs semmi a kérdezéstechnikáról!
De most őszintén: Miért ne írtuk volna be éppen ezt a szót? Hely az volt hozzá!! Te nem írtad volna be?

Innen már nem egyszerű nyerni!
Mi azonban megpróbáljuk, mert azt hallottuk, hogy azért vannak kivételek! Senki nem mondta, hogy éppen mi leszünk azok, de ettől még a mondás igaz lehet.
Ugyanis ebben a témában lehet elméleti anyagot átadni, de nem sok értelme van. Nem azért, mert nem képes felfogni, aki olvassa, hanem mert akkor hatékony igazán, ha rögtön gyakorolja is a versenyző.
Na, ezért béreltük a termet!

Mi most jól meghatódtunk!

Mikor még csak ötlet volt a Gyorsítósáv, azt gondoltuk Ildikóval, hogy az igazi mérföldkő az lesz, ha elkészül az oldalunk. Utána már minden megy magától. Az oldal elkészült, de azután is kellettünk hozzá.
Az igazi vesszőfutásunk akkor kezdődött csak igazán. Be kellett lakni a helyet, meg kellett szokni a működését, és le kellett küzdeni az időközben felmerülő technikai problémákat.
Mikor ez is elkészült, bemutattuk a zsűrinek. Jöttek is a visszajelzések, a jóindulatú kritikák! Roppant hasznos volt, köszi egyébként mindenkinek.
Ezután valamit módosítottunk, valamit nem. Amit először elképzeltünk, annak már csak a halvány emlékénél tartunk, de úgy éreztük, hogy egyre kerekebb lesz a dolog.
Miután így kikerekedetünk, elkezdtük felpakolni a tartalmat. Mivel ebben is egyediek akartunk lenni, annyira nem volt egyszerű a mutatvány! Ez még folyamatban van, de már valami látszik.

És akkor eljött a mai nap.
Amikor is elkezdtük megszólítani egyesével azokat az embereket, akik az elmúlt időszakban kapcsolatba kerültek a lappal.
Valami olyan érzést képzelj el, mint amikor először állsz szinpadon. Vagy bemész szóbelizni valahova. A lelked nyugodt, mert rendesen felkészültél, de a vizsgadrukk azért rendesen benned van, bármi közbejöhet.
Így voltunk mi is. Elküldtük a szupertitkos infónkat, meg a fenyegetést. Miszerint ha kell, ha nem jelentkezünk. Aztán vártunk. Fogalmunk sem volt, hogy most mi fog történni. Vagy hogy kell-e egyáltalán történni valaminek.
Aztán elkezdtek jönni a válaszok! Jött pár mail, hogy rossz a cím! Kaptunk pár automatikus választ is. Volt aki kérte, hogy hagyjuk békén! Rendben.
Kaptunk külön megfogalmazott, személyes visszajelzéseket. Miszerint:

• "nagyon jópofa kis levél volt, teljesen feldobta a napom!"
• "totál tele van a gépem, de azért küldjétek a cuccokat!"
• "valóban nem vagytok teljesen normálisak, de / ezért is szeretlek Benneteket"

Ezeket nem én találtam ki, tényleg jöttek ilyen mailek!
Bocsi, hogy ezek után, most nem tudok olyan rettentő jópofa lenni, meghatódtam. De nagyon!

Ezért nem írok most sem a terembérletről, majd holnap!

Királyság van!!!

Örömmel értesítünk minden jó és rosszakarónkat, hogy áthágtuk - tehát át, és nem meg – a tegnap említett technikai akadályokat. Már kezd megint élesedni a kielégítetlen tömeg képe, aki minket akar. De erről nem írok most bővebben.

Viszont ma igen hasznos, eredményes napot zártunk.

Úgy kezdődött, hogy reggel gyönyörűen sütött a nap, mivel terembérleti tárgyalásra mentünk. Nagyon kellemes nyári inges, blúzos laza üzleti szerelésben pompáztunk. Ildikó valami kimondhatatlan nevű tárgyból készül vizsgára, ahol olyan elméleti tudásról kell számot adnia, amit szerencsére soha nem fog használni sehol. Viszont legalább papírja az lesz róla, amivel méltán büszkélkedhet nálatok is. Talán éppen emiatt kicsit gondterheltnek is tűnt.
Az igazi kihívás akkor kezdődött, mikor a metróból kiérve azt láttuk, hogy úgy szakad eső, mint egyszer tegnapelőtt. De talán akkor nem is esett ennyire. Azonban most igencsak. Volt egy db női ernyőnk, ami kb annyit ért, mint Winethou lovának az iszappakolás húsvétkor.

Nekünk csupán 300m-t kellett megtennünk, ami épp elég volt.

Tudod, hogy hogyan lehet az egyszer szakadó esőben kétszer ronggyá ázni? Nem mondom el a titkot, azonban igen fontos szerepe van a két személy és egy kicsi esernyő összefüggésnek. Találgass!!!
Megérkeztünk az üzleti megbeszélésre, ahol úgy festettünk, amit nem szívesen részleteznék, mert lehet , hogy nem vetne ránk túl jó fényt! Szerinted ez ciki? Ha azt gondolod, hogy az, akkor az is. Te mit tennél egy ilyen helyzetben?
Mi azt gondoltuk, hogy tárgyalni jöttünk, tehát tárgyaltunk is! Megkerestük vendéglátónkat, közöltük vele, hogy:
- Bocsika, de kint kicsit esik!
Mire ő kedvesen mosolyogva:
- Igen, innen bentről is úgy tűnik!
Ezek után pedig kibéreltünk egy előadótermet.
Hogy miért?
Egyenlőre legyen elég annyi, hogy azért, mert mi ezt így szoktuk.
Ha kíváncsi vagy az okára, nézz be hozzánk holnap is!
Akkor lehet, hogy megtudod!

Mitől szállt el az agyam?

Olyan ember hírében állok, akinek a hátán fát lehet vágni. Nem azért mert akkora nagy a háta, hanem mert azt is hagyom. De most egy kicsit leszállt a lila.

Valamikor kitaláltuk ezt az oldalt, az volt a cél, hogy a felnövekvő generáció érdeklődő tekintetetének kereszttüzébe olyan információkat helyezzünk, amiktől aztán annyira sikeresek lesznek, mint senki más. Úgy ível a karrierjük fölfelé, hogy azt szem nem bírja követni. És mindezért az Oscar – díj átadáson az anyjuk helyett nekünk rebegnek majd hálát, miközben x számú tv csatorna sugározza ezt szerte a világba. És az a néptömeg aki a képernyők előtt ül, és mindezt bambán szemléli, azonnal leküzdhetetlen vágyat érez, hogy most azonnal mi juttassuk őket is a csúcsra! Amivel nem is lett volna semmi probléma, amennyiben abból az imént említett néptömegből lehet mazsolázni.

Azonban nem ez történt!!!!!

Beszippantott bennünket az informatika sötét, kiismerhetetlen, folyton új problémákat generáló, számunkra kicsit ködös világa.
Egyszerre csak azt vettük észre, hogy a gép előtt keccsölünk délelőtt, délután, este, éjjel.
Olyan ez mint a hétfejű sárkány, aminek ha levágod egy fejét, nő helyette kettő. Már ha te vagy a királyfi. És Te vágod le. Már mint a fejét.

És megismertünk egy századunk formálta, igen egyedi gondolkozásmóddal megáldott embertípusát!
Tippelj, kire gondoltam!!! Soha nem találod ki!

Az informatikus az. Igen, jól olvastad, az informatikus.
Volt szerencséd hozzájuk?

Elsőre tök normálisnak tűnnek a fazonok. Simán képesek beolvadni bármilyen tömegbe.
De egy valamit ne tégy soha, ha jót akarsz magadnak! Soha , ismétlem, soha ne tégy fel nekik informatikai probléma megoldását firtató kérdést!
Mert ők válaszolnak. De úgy, hogy a második félmondat után úgy elveszted a cérnát, hogy utána már a nemi identitásodban sem leszel biztos. Zokogva könyörögsz, hogy valaki szánjon már meg, és nagyobb mennyiségű enyhén sózott sült krumpli túladagolásával segítsen át a teremtőhöz!
Mert ők azt gondolják, hogy te ugyanazt a nyelvet beszéled, mint ők.

A valóság sokkal szörnyűbb!

Hallod amit mondanak, de felfogni képtelen vagy! Hát még kivitelezni!
Ülsz a gép előtt, és próbálkozol. Ez nem jött be. Akkor megint próbálkozol. Ez sem jött be. Aztán megint próbálkozol, próbálkozol, próbálkozol………..

És a kielégítetlen tömeg képe, aki vágyakozva téged akar csúcsra juttatásilag, egyre halványabb lesz. Már nem látod tisztán az arcokat, sem a szőkét, sem azt a mosolygós feketét. Már mazsolázni sincs kedved.

Aztán lekapcsolod a gépet, és mész aludni, mert már hajnal 2 van.
6:00-kor csörög az óra, felkelsz, és kezdődik minden elölről!!!!

Hát ettől szállt le a lila köd!

Értelem vagy érzelem?

„Most kéne abbahagyni, elfutni, elrohanni, csak menni, menni a józanész után!”

Eme örökbecsű nótát annakidején Kovács Kati búgta be a köztudatba. Lehet, hogy a szüleid még erre a számra táncoltak simulóst az augusztus 20-i TSZ bálon. Bár lehet, hogy kicsit retro az életkép. No nem a simulós, hanem a TSZ - bál.
Viszont a sorok között ott a lényeg, az élet örök dilemmája. Mi alapján hozzuk meg döntéseinket? Értelem vagy érzelem? Nagyon gyakran küzdenek bennünk. A kérdés, hogy mikor melyikre hallgatunk.
A kék sarokban az IQ, a pirosban az EQ. Aztán a fehér inges, csokornyakkendős pali azt ordítja, hogy: - Boksz!!!
És akkor elkezdődik. Hogy meddig tart a meccs, és melyik versenyző győz? Ez a biztos változó.

Nekem is meg kell hoznom egy döntést, és most bennem is meccs van.

Évekkel ezelőtt elkezdtem foglalkozni egy dologgal. Kihívást jelentett számomra. Komoly energiát igényelt, hogy profi szinten megtanuljam. Szerettem vele foglalkozni. Fantasztikus érzés volt átélni, hogy szépen lassan kezdem behozni a „nagyokat”.A befektetett munka meghozta a gyümölcsét, igen kellemes profitot hozott számomra. És itt ne csak anyagi dolgokra gondolj! Tök jó volt, hogy idővel engem is a rutinos rókák közt emlegettek.
Aztán változott egyet a világ. És ugyanebben a témában már eljutottunk odáig, hogy kétszer akkora idő és energia befektetéssel fele akkora profitot tudok produkálni!! Minden téren.
Mit mond erre a józanész? - Normális vagy? Már régen ki kellett volna szállnod! Amikor az első jelei mutatkoztak a hanyatlásnak! Még most sem késő, de már nagyon az utolsókat rúgod!
Mit mond az érzelem? - Normális vagy? Szereted csinálni, egy rakás időt, energiát adtál bele, elértél valamit! És Te ki akarsz szállni? Biztosan csak változtatnod kell valami apróságon, és menni fog ez!!

Ismerős az érzés? Te voltál már így? Akár párkapcsolatban, munkában, családi ügyekben!
A remény hal meg utoljára! Reménykedhetünk a csodában, de igen kicsi az esélye, hogy bekövetkezik. Ráadásul pont velünk történne meg? Nincsen rosszabb, mint ámítani önmagunkat. Ilyenkor gyakorlatilag az történik, hogy belenézel a tükörbe, és hülyének nézed azt, aki visszanéz Rád. Szörnyű, nem?
Nehéz döntéseket is meg kell tudnunk hozni az életünkkel kapcsolatban.
A jó orvosság mindig keserű. De utána meggyógyulunk tőle!
Szörnyű, mikor a jól bejáratott szokásainkat, munkamódszereinket, életvitelünket egyik pillanatról a másikra meg kell változtatnunk. Vagy ki kell lépnünk egy nem működő kapcsolatból. De utána jobb lesz!
A változás az élet természetes velejárója. Különösen igaz ez korunkra. Semmi nem örök. Ha nyeregben akarunk maradni, el kell fogadnunk, hogy változik a világ körülöttünk. És nekünk vele együtt kell tudnunk változni. Rugalmasnak kell lennünk! Ez az élet acél merev törvénye.
Ne félj meghozni „kemény” döntéseket, még ha az érzelmeid ellene is szólnak! Ami nem lesz jobb, az csak rosszabb lesz! Szükségünk van erre?
Én is döntöttem!

Motiváció kontra Edison

Edison
Feltalálta a ma is használatos izzószálat, ami lényegesen megkönnyítette az életünket. Ma már el sem tudjuk képzelni milyen lehetett, amikor még gyertyával világítottak.
Felmerül a kérdés, hogyan csinálta, mi a titka?
Gondolod, elsőre sikerült?

Elárulom, nem. Kb. 10.000 sikertelen kísérlet kellett hozzá.
Ő azonban ezt nem kudarcként élte meg, hanem azt mondta – Feltaláltam 10.000 olyan módszert, ahogy nem lehet izzószálat csinálni.
Mi történt volna, ha abbahagyja a próbálkozást 100, 500, 1.000 sikertelen kísérlet után?
Valószínűleg feltalálja valaki más, és akkor most az Ő nevét ismernénk.
Így viszont Edisont ismerjük, mint híres feltalálót. Több, mint ezer különböző találmányt szabadalmaztatott!!!!
Mi mozgatta vajon?
Menne ez másnak is?
Mi volt, amit másképp csinált?

Vegyük sorra.
Először kellett egy ötlet, sok-sok munka, kitartás a kudarcok ellenére vagy éppen amiatt, és még sorolhatnám mi minden. De !!!!!
Tudtad, hogy Edisont gyermekkorában értelmi fogyatékosnak tartották a tanárai?! Az életrajzában ezt olvashatod.
Egy szó, mint száz, semmire nem jutott volna, ha elfogadja tanárai véleményét. Ha nem elég kreatív ( azaz nem lettek volna ötletei ), ha nem elég elszánt a megvalósításban…….
Lépjünk tovább. Megvan minden, de mi az ami átlendíti a 100-ik, 1.000-ik sikertelen kísérleten. Honnan a kitartás, az erő, a hit, hogy tovább lépjen, és elvégezze a következő próbálkozást.
Ez nem más, mint az ÉGETŐ VÁGY, hogy elérje, amit akart. Megtalálja az eszközt, amely világosságot hoz otthonainkba sötétedés után.
Ma ezt úgy hívjuk MOTIVÁCIÓ.
Na, ez meg mi akar lenni? – kérdezheted, és okkal. Sokat beszélünk róla, de vajon ismerjük-e valódi tartalmát?


Motiváció.
Szép szó, de mit is akar jelenteni? Hogyan lehet rá szert tenni?
Számomra ez égető vágyat jelent. Egy olyan álom, amit annyira szeretnék megkapni, hogyha rá gondolok ökölbe szorul a gyomrom. Nem kapok levegőt, könny szökik a szemembe, és azonnal indulnék, hogy tegyek valamit, bármit, ami közelebb visz hozzá.

Milyen ez az érzés?
Voltál már szerelmes? Úgy igazán?
Amikor minden pillanatban ott van a másik a gondolataidban? Szeretnéd vele minden percedet megosztani, az örömöt , a bánatot, a sikert, a kudarcot, és Te is szeretnéd tudni mi történik vele.
Szeretnél hozzá bújni, érezni, érteni. Amikor fáj, ha nem tudsz róla, ha nem látod, és boldog vagy amikor rád néz, átölel, szól hozzád.

Éreztél már ilyet?
Idézd fel, merülj el benne! Jól jegyezd meg ezt az érzést.
Megvan?
Akkor most válaszd le róla a szerelmet! Maradjon a tiszta érzés!
Na ezt kell érezned, amikor motivációt keresel! Egy olyan célt, ami ezt az érzést hívja életre benned, ami megbizserget és cselekvésre késztet.
Amíg nem ezt érzed keress tovább! Mert felállítani a kényelmes karosszékből nem fog más!

Egyetértesz? Tiltakozol?
Oszd meg velünk a gondolataidat!

Kezdetek

Azt mondják, nincs rosszabb, mint egy ötlet! Ha csak egy ötleted van! Nekem volt több! Ez volt az egyik. Valami olyan fórum, ahol fiatalok kaphatnak betekintést a kommunikáció és a pszichológia rejtelmeibe. Eleinte nem ilyenre gondoltam, mint amit most láttál a lapon

3 éve fogant meg a gondolat bennem. Az ifjúságnak fogok tréningeket tartani, határoztam el.. De nem tettem. Talán lusta voltam, vagy nem láttam végig az egész folyamatot, vagy nem volt erőm hozzá. De az ötlet megmaradt, valahol mélyen a felszín alatt. Aztán összeakadtam Ildikóval, aki az ötlethez hozzátette a saját gondolatait. Így már kerekebb lett a dolog. Aztán jött Áron, aki becsomagolta az egészet, néhány ötletünket megvétózott, néhányat tovább fejlesztett. És a végére létrejött a Gyorsítósáv.

Kb. olyan érzés, mint amikor az apa először kézbe veszi az újszülött fiát. Kicsit maszatos, kicsit gyönge még, de az enyém. Vagyis a miénk. Mert ezt a lapot nem magunknak csináltuk, hanem nektek. A felnövekvő nemzedék azon tagjainak, akik hajlandók azért tenni, áldozatot vállalni, hogy sikeresek legyenek. Ehhez elengedhetetlen a hatékony kommunikáció.

Kitaláltunk valamit, de ez nem szentírás. Ha ötleted van, vagy véleményed, írd meg! Nyitottak vagyunk! Egy olyan fórumot szeretnénk kialakítani, ahol tartalmat és értéket kap, aki idejön. Ami hasznos elfoglaltság és nem csak „időrabló”.

A fáradtsággal vegyes öröm, ami most erőt vett rajtam. Jó érzés!