„Most kéne abbahagyni, elfutni, elrohanni, csak menni, menni a józanész után!”
Eme örökbecsű nótát annakidején Kovács Kati búgta be a köztudatba. Lehet, hogy a szüleid még erre a számra táncoltak simulóst az augusztus 20-i TSZ bálon. Bár lehet, hogy kicsit retro az életkép. No nem a simulós, hanem a TSZ - bál.
Viszont a sorok között ott a lényeg, az élet örök dilemmája. Mi alapján hozzuk meg döntéseinket? Értelem vagy érzelem? Nagyon gyakran küzdenek bennünk. A kérdés, hogy mikor melyikre hallgatunk.
A kék sarokban az IQ, a pirosban az EQ. Aztán a fehér inges, csokornyakkendős pali azt ordítja, hogy: - Boksz!!!
És akkor elkezdődik. Hogy meddig tart a meccs, és melyik versenyző győz? Ez a biztos változó.
Nekem is meg kell hoznom egy döntést, és most bennem is meccs van.
Évekkel ezelőtt elkezdtem foglalkozni egy dologgal. Kihívást jelentett számomra. Komoly energiát igényelt, hogy profi szinten megtanuljam. Szerettem vele foglalkozni. Fantasztikus érzés volt átélni, hogy szépen lassan kezdem behozni a „nagyokat”.A befektetett munka meghozta a gyümölcsét, igen kellemes profitot hozott számomra. És itt ne csak anyagi dolgokra gondolj! Tök jó volt, hogy idővel engem is a rutinos rókák közt emlegettek.
Aztán változott egyet a világ. És ugyanebben a témában már eljutottunk odáig, hogy kétszer akkora idő és energia befektetéssel fele akkora profitot tudok produkálni!! Minden téren.
Mit mond erre a józanész? - Normális vagy? Már régen ki kellett volna szállnod! Amikor az első jelei mutatkoztak a hanyatlásnak! Még most sem késő, de már nagyon az utolsókat rúgod!
Mit mond az érzelem? - Normális vagy? Szereted csinálni, egy rakás időt, energiát adtál bele, elértél valamit! És Te ki akarsz szállni? Biztosan csak változtatnod kell valami apróságon, és menni fog ez!!
Ismerős az érzés? Te voltál már így? Akár párkapcsolatban, munkában, családi ügyekben!
A remény hal meg utoljára! Reménykedhetünk a csodában, de igen kicsi az esélye, hogy bekövetkezik. Ráadásul pont velünk történne meg? Nincsen rosszabb, mint ámítani önmagunkat. Ilyenkor gyakorlatilag az történik, hogy belenézel a tükörbe, és hülyének nézed azt, aki visszanéz Rád. Szörnyű, nem?
Nehéz döntéseket is meg kell tudnunk hozni az életünkkel kapcsolatban.
A jó orvosság mindig keserű. De utána meggyógyulunk tőle!
Szörnyű, mikor a jól bejáratott szokásainkat, munkamódszereinket, életvitelünket egyik pillanatról a másikra meg kell változtatnunk. Vagy ki kell lépnünk egy nem működő kapcsolatból. De utána jobb lesz!
A változás az élet természetes velejárója. Különösen igaz ez korunkra. Semmi nem örök. Ha nyeregben akarunk maradni, el kell fogadnunk, hogy változik a világ körülöttünk. És nekünk vele együtt kell tudnunk változni. Rugalmasnak kell lennünk! Ez az élet acél merev törvénye.
Ne félj meghozni „kemény” döntéseket, még ha az érzelmeid ellene is szólnak! Ami nem lesz jobb, az csak rosszabb lesz! Szükségünk van erre?
Én is döntöttem!
2008. április 13., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése