Mitől szállt el az agyam?

Olyan ember hírében állok, akinek a hátán fát lehet vágni. Nem azért mert akkora nagy a háta, hanem mert azt is hagyom. De most egy kicsit leszállt a lila.

Valamikor kitaláltuk ezt az oldalt, az volt a cél, hogy a felnövekvő generáció érdeklődő tekintetetének kereszttüzébe olyan információkat helyezzünk, amiktől aztán annyira sikeresek lesznek, mint senki más. Úgy ível a karrierjük fölfelé, hogy azt szem nem bírja követni. És mindezért az Oscar – díj átadáson az anyjuk helyett nekünk rebegnek majd hálát, miközben x számú tv csatorna sugározza ezt szerte a világba. És az a néptömeg aki a képernyők előtt ül, és mindezt bambán szemléli, azonnal leküzdhetetlen vágyat érez, hogy most azonnal mi juttassuk őket is a csúcsra! Amivel nem is lett volna semmi probléma, amennyiben abból az imént említett néptömegből lehet mazsolázni.

Azonban nem ez történt!!!!!

Beszippantott bennünket az informatika sötét, kiismerhetetlen, folyton új problémákat generáló, számunkra kicsit ködös világa.
Egyszerre csak azt vettük észre, hogy a gép előtt keccsölünk délelőtt, délután, este, éjjel.
Olyan ez mint a hétfejű sárkány, aminek ha levágod egy fejét, nő helyette kettő. Már ha te vagy a királyfi. És Te vágod le. Már mint a fejét.

És megismertünk egy századunk formálta, igen egyedi gondolkozásmóddal megáldott embertípusát!
Tippelj, kire gondoltam!!! Soha nem találod ki!

Az informatikus az. Igen, jól olvastad, az informatikus.
Volt szerencséd hozzájuk?

Elsőre tök normálisnak tűnnek a fazonok. Simán képesek beolvadni bármilyen tömegbe.
De egy valamit ne tégy soha, ha jót akarsz magadnak! Soha , ismétlem, soha ne tégy fel nekik informatikai probléma megoldását firtató kérdést!
Mert ők válaszolnak. De úgy, hogy a második félmondat után úgy elveszted a cérnát, hogy utána már a nemi identitásodban sem leszel biztos. Zokogva könyörögsz, hogy valaki szánjon már meg, és nagyobb mennyiségű enyhén sózott sült krumpli túladagolásával segítsen át a teremtőhöz!
Mert ők azt gondolják, hogy te ugyanazt a nyelvet beszéled, mint ők.

A valóság sokkal szörnyűbb!

Hallod amit mondanak, de felfogni képtelen vagy! Hát még kivitelezni!
Ülsz a gép előtt, és próbálkozol. Ez nem jött be. Akkor megint próbálkozol. Ez sem jött be. Aztán megint próbálkozol, próbálkozol, próbálkozol………..

És a kielégítetlen tömeg képe, aki vágyakozva téged akar csúcsra juttatásilag, egyre halványabb lesz. Már nem látod tisztán az arcokat, sem a szőkét, sem azt a mosolygós feketét. Már mazsolázni sincs kedved.

Aztán lekapcsolod a gépet, és mész aludni, mert már hajnal 2 van.
6:00-kor csörög az óra, felkelsz, és kezdődik minden elölről!!!!

Hát ettől szállt le a lila köd!