Nincs más hátra, mint előre!!

Mostanság semmi extra nem történt velünk. Az elmúlt napjainkat kitöltötte egy verselemzéssel egybekötött vers összehasonlítás.
Van egy kedves VIP tagunk, akitől olyan mélyenszántó sorokat kapunk, hogy rögtön padlót fogunk tőle. Azonnal, kíméletlenül, totálisan kisüti az agyunkat.
Most is jött egy, amiben a számítógépház falán alvó pók mozdulatlanságát méltatja. Van benne tartalom, meg ritmus meg minden. Mind a két sorban. Engem személy szerint annyira meghatott, hogy rögtön párhuzamot véltem felfedezni az alvó pók és az alvó villamos között. A különbség csupán annyi, hogy az utóbbi álmában azért csenget egy picit. Meg még talán, hogy az egyik a gépházban fekete, a másik meg a remizben hosszú. Más közös vonásuk szerintem nincs.
Ezenkívül Ildikó még elment pénzbehajtani.
Elméletileg. Ő szokott ilyet, de csak vasár- és ünnepnapokon. Amikor otthon van a családi páncélozott tréler. De aztán gyakorlatilag otthon maradt, mert nincs se vasár-, se ünnepnap.
Egyébként nekem sem volt ünnepnapom.
Az elmúlt 5 évet kocsiban töltöttem. Mindenhova, még a 200m-re levő boltba is kocsival mentem. Aztán, úgy hozta a sors, hogy jelenleg csak egy kocsink van, amivel eltávozott a család. Nekem időre kellett mennem tárgyalni az 5 km-re levő szomszéd faluba. Mi a megoldás? Hát a bicikli!!!!!
Azt mondják, ezt nem lehet elfelejteni. Bár úgy tűnt, hogy a lábizmaim ezt nem tudták. Valamikor 5 éve nem jelentett különösebb gondot 5 km-t tekerni, emelkedőnek fölfelé.
Bezzeg most! A fokozatok a következők voltak:

- Milyen tök jó mozogni egy kicsit!
- Hát, azért már …..nem vagyok a régi!
- Belejövök,……. nem lesz itt……..semmi gond!
- Wazze…..odaérek….így….időre…?
- Hogy…….én……mekkora……idióta………vagyok!
- Gyorsabban………..odaérek…….ha leszállok és tolom.

Hát ennyi. Kb. a 3. pont környékén már kezdtem azt érezni, hogy legszívesebben hagynám a francba az egészet. Kell nekem ez? Minek görcsölök itt, hisz majd meghalok! Abszolut nem olyan hangulatban voltam, mint a girl a képen!

De ilyen nincs!!!!!! Nem dobhatom be a törölközőt !

* 15 perccel előtte már nem mondunk le tárgyalást
* Késni nem késünk, mert mi nem arról vagyunk híresek.
* Nem szórakozásból egyeztettem a tárgyalást, hanem mert a középtávú céljaim megvalósításához szükség van az együttműködésre.
* A másikkal szembeni tiszteletlenség iskolapéldája lett volna, ha semmibe veszem az idejét.

Tehát nincs más hátra, mint előre!
Fogcsikorgatva, anyázva, utolsó „erőtartalékaimat” összeszedve tekertem azt a nyamvadt biciklit.
Aztán odaértem időre, megegyeztünk, és hazafelé már sokkal könnyebben ment minden.
Ez egy apró kis szösszenet, de a fajsúlyos dolgoknál is ugyanúgy működik a folyamat.
Te voltál már így? Mit csináltál? Visszafordultál vagy mentél tovább előre?
Ha az utóbbit tetted, milyen érzés volt utána?
Ugye király?