Mi most jól meghatódtunk!

Mikor még csak ötlet volt a Gyorsítósáv, azt gondoltuk Ildikóval, hogy az igazi mérföldkő az lesz, ha elkészül az oldalunk. Utána már minden megy magától. Az oldal elkészült, de azután is kellettünk hozzá.
Az igazi vesszőfutásunk akkor kezdődött csak igazán. Be kellett lakni a helyet, meg kellett szokni a működését, és le kellett küzdeni az időközben felmerülő technikai problémákat.
Mikor ez is elkészült, bemutattuk a zsűrinek. Jöttek is a visszajelzések, a jóindulatú kritikák! Roppant hasznos volt, köszi egyébként mindenkinek.
Ezután valamit módosítottunk, valamit nem. Amit először elképzeltünk, annak már csak a halvány emlékénél tartunk, de úgy éreztük, hogy egyre kerekebb lesz a dolog.
Miután így kikerekedetünk, elkezdtük felpakolni a tartalmat. Mivel ebben is egyediek akartunk lenni, annyira nem volt egyszerű a mutatvány! Ez még folyamatban van, de már valami látszik.

És akkor eljött a mai nap.
Amikor is elkezdtük megszólítani egyesével azokat az embereket, akik az elmúlt időszakban kapcsolatba kerültek a lappal.
Valami olyan érzést képzelj el, mint amikor először állsz szinpadon. Vagy bemész szóbelizni valahova. A lelked nyugodt, mert rendesen felkészültél, de a vizsgadrukk azért rendesen benned van, bármi közbejöhet.
Így voltunk mi is. Elküldtük a szupertitkos infónkat, meg a fenyegetést. Miszerint ha kell, ha nem jelentkezünk. Aztán vártunk. Fogalmunk sem volt, hogy most mi fog történni. Vagy hogy kell-e egyáltalán történni valaminek.
Aztán elkezdtek jönni a válaszok! Jött pár mail, hogy rossz a cím! Kaptunk pár automatikus választ is. Volt aki kérte, hogy hagyjuk békén! Rendben.
Kaptunk külön megfogalmazott, személyes visszajelzéseket. Miszerint:

• "nagyon jópofa kis levél volt, teljesen feldobta a napom!"
• "totál tele van a gépem, de azért küldjétek a cuccokat!"
• "valóban nem vagytok teljesen normálisak, de / ezért is szeretlek Benneteket"

Ezeket nem én találtam ki, tényleg jöttek ilyen mailek!
Bocsi, hogy ezek után, most nem tudok olyan rettentő jópofa lenni, meghatódtam. De nagyon!

Ezért nem írok most sem a terembérletről, majd holnap!