Királyság van!!!

Örömmel értesítünk minden jó és rosszakarónkat, hogy áthágtuk - tehát át, és nem meg – a tegnap említett technikai akadályokat. Már kezd megint élesedni a kielégítetlen tömeg képe, aki minket akar. De erről nem írok most bővebben.

Viszont ma igen hasznos, eredményes napot zártunk.

Úgy kezdődött, hogy reggel gyönyörűen sütött a nap, mivel terembérleti tárgyalásra mentünk. Nagyon kellemes nyári inges, blúzos laza üzleti szerelésben pompáztunk. Ildikó valami kimondhatatlan nevű tárgyból készül vizsgára, ahol olyan elméleti tudásról kell számot adnia, amit szerencsére soha nem fog használni sehol. Viszont legalább papírja az lesz róla, amivel méltán büszkélkedhet nálatok is. Talán éppen emiatt kicsit gondterheltnek is tűnt.
Az igazi kihívás akkor kezdődött, mikor a metróból kiérve azt láttuk, hogy úgy szakad eső, mint egyszer tegnapelőtt. De talán akkor nem is esett ennyire. Azonban most igencsak. Volt egy db női ernyőnk, ami kb annyit ért, mint Winethou lovának az iszappakolás húsvétkor.

Nekünk csupán 300m-t kellett megtennünk, ami épp elég volt.

Tudod, hogy hogyan lehet az egyszer szakadó esőben kétszer ronggyá ázni? Nem mondom el a titkot, azonban igen fontos szerepe van a két személy és egy kicsi esernyő összefüggésnek. Találgass!!!
Megérkeztünk az üzleti megbeszélésre, ahol úgy festettünk, amit nem szívesen részleteznék, mert lehet , hogy nem vetne ránk túl jó fényt! Szerinted ez ciki? Ha azt gondolod, hogy az, akkor az is. Te mit tennél egy ilyen helyzetben?
Mi azt gondoltuk, hogy tárgyalni jöttünk, tehát tárgyaltunk is! Megkerestük vendéglátónkat, közöltük vele, hogy:
- Bocsika, de kint kicsit esik!
Mire ő kedvesen mosolyogva:
- Igen, innen bentről is úgy tűnik!
Ezek után pedig kibéreltünk egy előadótermet.
Hogy miért?
Egyenlőre legyen elég annyi, hogy azért, mert mi ezt így szoktuk.
Ha kíváncsi vagy az okára, nézz be hozzánk holnap is!
Akkor lehet, hogy megtudod!