Iván Iljics talicskája

Hajnal kettő környékén a tajga óriási csillagos ege alatt hanyatt fekszik Iván Iljics egy talicskában, és a világ összefüggésein meditál.
- Nézzük csak például Baudelaire-t. Olyan verseket adott a világnak, amilyeneket csak nagyon kevesen. És a végén nemi bajban halt meg.
- Aztán itt van Shakespeare. Akinek a drámái soha nem veszítenek aktualitásukból, pedig már pár száz éve meghalt. És miben halt meg? Nemi bajban!
- De nem kell messze menni! Itt van Vlagyimir Iljics Lenin. Aki egy világbirodalom alapjait rakta le. És miben halt meg? Hát persze, hogy nemi bajban!
- Erre itt vagyok én, Iván Iljics. Egy akkora és olyan egészséges szerszámmal, ami méltán vált ki elismerést a nőkből, viszont egy értelmes gondolatom sincsen!

Így jártunk mi is! Feküdtünk a talicskában, néztünk ki a fejünkből és ennyi.
Biztosan Te is voltál már így. Körbevesz a langyosvíz, ami se nem hideg, se nem meleg. Jó is meg nem is.
De nem találsz magad körül semmi olyat, ami kimozdítana belőle. Valahol legbelül tudod, hogy el kellene indulnod, de fogalmad sincs, hogy merre meg miért.
Aztán egyszer jön egy impulzus, amitől megvilágosodsz. Kívülről jön, nem belőled indul ki.
Valaki mond valamit, történik veled valami, ér egy olyan hatás, ami elindítja a szikrát, ami aztán berobbantja a motort.
És akkor végre elindulsz.

Nálunk ez a szikra egy rendezvény volt. Meghívást kaptunk egy borkóstolóval egybekötött gasztronómiai orgiára. Még mielőtt vizualizálnád, ez az ízek orgiája volt!
A Dohány utcában a Pántlika Borház adta a helyszínt, és a Reneszánsz Hölgyek Társasága készítette az étkeket és alkotta a társaság magját.
Egy méterrel a járdaszint alatt, egy hangulatossá varázsolt pincében gyűltünk össze.
Nekem Kepes András Desszert című régebben futott műsorát juttatta eszembe.
Olyan emberek ültek egymás mellé egy asztalnál, akik egyébként nagyon kicsi eséllyel találkoztak volna egymással. Volt ott nyugdíjas mérnök, tanárnő, informatikus, country énekesnő, családanya, diplomata feleség, kereskedő, ingatlan forgalmazó, közéleti beszédíró és korabeli népi hangszereket megszólaltató zenész.

Fantasztikus volt, hogy arra a pár órára eltűntek az életünkből a nézettségi mutatók, a profit, a gazdasági helyzet, a vallási vagy politikai nézetkülönbségek, az éppen aktuális celebek roppant érdekfeszítő ténykedései. Kiszakadtunk a mából, megállt a futószalag arra az időre.
Felváltotta a bennünket folyamatosan körbevevő őrületet egy kellemes hangvételű, őszinte beszélgetés.
Az igazi értékekről, amik eltűnőben vannak a mostani jelenünkből. A szeretet, a tisztelet, a megbecsülés, az alázat, a tolerancia.
Mindenki bemutatkozott, a többiek meghallgatták. Ha valami nem szerepelt a bemutatkozásban és kíváncsiak voltunk rá, megkérdeztük.
Beszélgettünk.

Mi ott 18 – 20-an, közösen beszélgettünk.
És e hangulat mellé társultak azok a fergeteges ízek, amiket a Reneszánsz Hölgyek készítettek.
A borház a minőségi boraival társult be, a zenészek pedig középkori dallamokat játszottak korhű hangszereken. Mintha Mátyás király lakomáján vettünk volna részt. Pillanatok alatt elrepült az a pár óra, szinte észre sem vettük az idő múlását.

Aztán a rendezvény véget ért, csak az élmény maradt. És olyan erőt adott, ami kibillentett bennünket a langyosvízből. Ennek örömére el is határoztuk, hogy mi is szervezünk egy ilyen bulit.
Ha regisztrálsz a Gyorsítósávon és figyeled a mailedet, rövidesen kapsz meghívót!