Miért kemények a téglaemberkék?

Miután kikászálódtunk Iván Iljics talicskájából, elkezdtünk azon agylni, hogy milyen karácsonyi meglepit készítsünk számotokra.
Valami olyat szerettünk volna, ami nagy, meg csillogó, és senkinek nincs még ilyen, és csak tőlünk kaphatsz ilyet.
Gondolkoztunk, gondolkoztunk, gondolkoztunk.
Aztán rájöttünk.
Mármint arra, hogy ilyet nem tudunk adni.
Akkor jött az ötlet a téglaemberkékről.


Nézz körbe magad körül, de ha gondolod tükörbe is nézhetsz. Mindenki azt várja tőlünk, hogy olyan kemények legyünk kívülről, mint a beton, vagy a tégla. Egy olyan téveszme uralkodott el, hogy csak az a „menő”, aki rendíthetetlen, kőkemény, és nem érdekli semmi más a saját érdekein kívül. Tele vagyunk Atom Antikkal.
Ha belegondolsz sokszor Te is az vagy, mert ezt várják tőled, és nem szeretnél alulmaradni a várakozásokon. Ezek a téglaemberkék a megkezdhetetlen burokkal élnek párkapcsolatban, nevelnek gyerekeket, élnek társasági életet.
Szerinted mennyire vált természetessé ez a viselkedésmód?
Mennyire tudjuk ezt levetkőzni a szeretteink körében?
Le kell-e vetkőzni egyáltalán?
És vajon hová vezet, ha nem tudsz otthon sem megszabadulni tőle, mert annyira természetessé vált már számodra is.

Ezeken a roppant okos dolgokon meditáltunk, mikor kipattant az ötlet, hogy gyűjtsünk össze ilyen Embermeséket. És adjuk oda karácsonyra.
Azért, hogy állj meg egy kicsit Te is!
Ülj le és pakold rendbe a dolgaidat saját magaddal!
A történetek befejezetlenek. Ha ráismersz bennük életed egy-egy momentumára, az nem véletlen. Az sem véletlen, ha a környezetedben élőkre, viselkedésükre, gesztusaikra gondolsz a hallottak alapján.
Az a célunk, hogy elgondolkozz, mi van a téglán belül.
Ha megnézed a téglaasszonykát meg az emberkét, láthatod, hogy mindkettejük fejében kérdőjelek villódznak. És köztük is.
A kérdések amiket boncolgatunk, az először az, hogy mi van bennünk?
Nem egyszerű ezt helyrepakolni magunkban, azért is javasoltam, hogy ülj le a fa alá. Mert ehhez idő kell, meg pár szempont, ami alapján eldöntheted. Ha már úgy gondolod, hogy ezzel kész vagy, akkor jön a következő kérdőjel kibontása.
Mi van köztünk?
Az ember, akivel együtt élek tényleg azt adja nekem, amit várok tőle?
Én azt adom neki, amit tőlem vár?
És ez valóban így van, vagy csak én gondolom így?