Miért kemények a téglaemberkék?

Miután kikászálódtunk Iván Iljics talicskájából, elkezdtünk azon agylni, hogy milyen karácsonyi meglepit készítsünk számotokra.
Valami olyat szerettünk volna, ami nagy, meg csillogó, és senkinek nincs még ilyen, és csak tőlünk kaphatsz ilyet.
Gondolkoztunk, gondolkoztunk, gondolkoztunk.
Aztán rájöttünk.
Mármint arra, hogy ilyet nem tudunk adni.
Akkor jött az ötlet a téglaemberkékről.


Nézz körbe magad körül, de ha gondolod tükörbe is nézhetsz. Mindenki azt várja tőlünk, hogy olyan kemények legyünk kívülről, mint a beton, vagy a tégla. Egy olyan téveszme uralkodott el, hogy csak az a „menő”, aki rendíthetetlen, kőkemény, és nem érdekli semmi más a saját érdekein kívül. Tele vagyunk Atom Antikkal.
Ha belegondolsz sokszor Te is az vagy, mert ezt várják tőled, és nem szeretnél alulmaradni a várakozásokon. Ezek a téglaemberkék a megkezdhetetlen burokkal élnek párkapcsolatban, nevelnek gyerekeket, élnek társasági életet.
Szerinted mennyire vált természetessé ez a viselkedésmód?
Mennyire tudjuk ezt levetkőzni a szeretteink körében?
Le kell-e vetkőzni egyáltalán?
És vajon hová vezet, ha nem tudsz otthon sem megszabadulni tőle, mert annyira természetessé vált már számodra is.

Ezeken a roppant okos dolgokon meditáltunk, mikor kipattant az ötlet, hogy gyűjtsünk össze ilyen Embermeséket. És adjuk oda karácsonyra.
Azért, hogy állj meg egy kicsit Te is!
Ülj le és pakold rendbe a dolgaidat saját magaddal!
A történetek befejezetlenek. Ha ráismersz bennük életed egy-egy momentumára, az nem véletlen. Az sem véletlen, ha a környezetedben élőkre, viselkedésükre, gesztusaikra gondolsz a hallottak alapján.
Az a célunk, hogy elgondolkozz, mi van a téglán belül.
Ha megnézed a téglaasszonykát meg az emberkét, láthatod, hogy mindkettejük fejében kérdőjelek villódznak. És köztük is.
A kérdések amiket boncolgatunk, az először az, hogy mi van bennünk?
Nem egyszerű ezt helyrepakolni magunkban, azért is javasoltam, hogy ülj le a fa alá. Mert ehhez idő kell, meg pár szempont, ami alapján eldöntheted. Ha már úgy gondolod, hogy ezzel kész vagy, akkor jön a következő kérdőjel kibontása.
Mi van köztünk?
Az ember, akivel együtt élek tényleg azt adja nekem, amit várok tőle?
Én azt adom neki, amit tőlem vár?
És ez valóban így van, vagy csak én gondolom így?

Iván Iljics talicskája

Hajnal kettő környékén a tajga óriási csillagos ege alatt hanyatt fekszik Iván Iljics egy talicskában, és a világ összefüggésein meditál.
- Nézzük csak például Baudelaire-t. Olyan verseket adott a világnak, amilyeneket csak nagyon kevesen. És a végén nemi bajban halt meg.
- Aztán itt van Shakespeare. Akinek a drámái soha nem veszítenek aktualitásukból, pedig már pár száz éve meghalt. És miben halt meg? Nemi bajban!
- De nem kell messze menni! Itt van Vlagyimir Iljics Lenin. Aki egy világbirodalom alapjait rakta le. És miben halt meg? Hát persze, hogy nemi bajban!
- Erre itt vagyok én, Iván Iljics. Egy akkora és olyan egészséges szerszámmal, ami méltán vált ki elismerést a nőkből, viszont egy értelmes gondolatom sincsen!

Így jártunk mi is! Feküdtünk a talicskában, néztünk ki a fejünkből és ennyi.
Biztosan Te is voltál már így. Körbevesz a langyosvíz, ami se nem hideg, se nem meleg. Jó is meg nem is.
De nem találsz magad körül semmi olyat, ami kimozdítana belőle. Valahol legbelül tudod, hogy el kellene indulnod, de fogalmad sincs, hogy merre meg miért.
Aztán egyszer jön egy impulzus, amitől megvilágosodsz. Kívülről jön, nem belőled indul ki.
Valaki mond valamit, történik veled valami, ér egy olyan hatás, ami elindítja a szikrát, ami aztán berobbantja a motort.
És akkor végre elindulsz.

Nálunk ez a szikra egy rendezvény volt. Meghívást kaptunk egy borkóstolóval egybekötött gasztronómiai orgiára. Még mielőtt vizualizálnád, ez az ízek orgiája volt!
A Dohány utcában a Pántlika Borház adta a helyszínt, és a Reneszánsz Hölgyek Társasága készítette az étkeket és alkotta a társaság magját.
Egy méterrel a járdaszint alatt, egy hangulatossá varázsolt pincében gyűltünk össze.
Nekem Kepes András Desszert című régebben futott műsorát juttatta eszembe.
Olyan emberek ültek egymás mellé egy asztalnál, akik egyébként nagyon kicsi eséllyel találkoztak volna egymással. Volt ott nyugdíjas mérnök, tanárnő, informatikus, country énekesnő, családanya, diplomata feleség, kereskedő, ingatlan forgalmazó, közéleti beszédíró és korabeli népi hangszereket megszólaltató zenész.

Fantasztikus volt, hogy arra a pár órára eltűntek az életünkből a nézettségi mutatók, a profit, a gazdasági helyzet, a vallási vagy politikai nézetkülönbségek, az éppen aktuális celebek roppant érdekfeszítő ténykedései. Kiszakadtunk a mából, megállt a futószalag arra az időre.
Felváltotta a bennünket folyamatosan körbevevő őrületet egy kellemes hangvételű, őszinte beszélgetés.
Az igazi értékekről, amik eltűnőben vannak a mostani jelenünkből. A szeretet, a tisztelet, a megbecsülés, az alázat, a tolerancia.
Mindenki bemutatkozott, a többiek meghallgatták. Ha valami nem szerepelt a bemutatkozásban és kíváncsiak voltunk rá, megkérdeztük.
Beszélgettünk.

Mi ott 18 – 20-an, közösen beszélgettünk.
És e hangulat mellé társultak azok a fergeteges ízek, amiket a Reneszánsz Hölgyek készítettek.
A borház a minőségi boraival társult be, a zenészek pedig középkori dallamokat játszottak korhű hangszereken. Mintha Mátyás király lakomáján vettünk volna részt. Pillanatok alatt elrepült az a pár óra, szinte észre sem vettük az idő múlását.

Aztán a rendezvény véget ért, csak az élmény maradt. És olyan erőt adott, ami kibillentett bennünket a langyosvízből. Ennek örömére el is határoztuk, hogy mi is szervezünk egy ilyen bulit.
Ha regisztrálsz a Gyorsítósávon és figyeled a mailedet, rövidesen kapsz meghívót!

Jártál már zölderdőben informatikailag?

Az egész ott kezdődött, hogy szerettünk volna pofásabb leveleket küldeni Nektek. Azt gondoltuk, hogy ettől majd komolyabbnak tűnnek a szösszeneteink.
Szétnéztünk magunk körül, és egy fia html szerkesztőt nem találtunk. A nagy számtek. spillerek, egytől - egyig lepasszolták, mondván ők nem foglalkoznak ilyesmivel.
Nem maradt más:

Magad uram, ha szolgád nincsen!
Bevállalósak vagyunk, csináltunk ennél cifrább dolgokat is!

Mi bajunk lehet?
Hááát…….azt leszámítva, hogy estére minden kérdésre csak igennel és nemmel tudtam válaszolni, ezen kívül semmi.

Megkértem egy kedves ismerőst, hogy a dolog vázát dobja össze, aztán a többit mi rendezzük.
Király volt, összedobta. Igen, szót fogadott, összedobta.
Ezután nekiálltunk logikát keresni a dologban. Van benne, csak mire a nyári ruhába bújt hölgyekhez szokott szem megszokja HTML - kódokat, az nem kevés idő. Nekem meg még több. Egy délelöttöt eljátszadoztam vele!
Nem baj, de összejött egy levél, nagyjából amilyet szerettünk volna.

A következő világraszóló mutatvány, mindezt beinterpretálni – amikor ilyen szavakat használok, gyakran könnyek gyűlnek a szemembe. A Tiédbe is? – a hiper – szuper levelező rendszerünkbe.
Ezt már valamilyen szinten műveltük eddig is.

Csak a legutolsó levelünknél egy apró porszem került a rendszerbe. Aminek következtében minden kedves regisztráltunk az Ildikó nevet kapta Tőlünk a keresztségben.

De ez nem a rendszer hibája volt!!!

Hanem a rendszergazdáé!!!
Tényleg nagyon profi a cucc, több, mint 2 órás oktató anyag van hozzá, ami pontról pontra elmagyarázza a hozzám hasonló PC guruknak, mit, hogyan és merre.
Tehát részt vettem egy kétórás továbbképzésen is.
Miután a látottakat a gyakorlatba is át kellet rakni, neki gyürkőztem. De nem jött össze. Legalábbis elsőre.

Kicsit lazítanom kellett, ezért megnéztem a Szállító c. filmet dolby – surround. Csak úgy levezetés gyanánt, immáron kb. hatodszor. Erről az emberről szólt, aki a képen van!
Legalábbis úgy emlékszem!

Aztán nagy lendület, mély levegő, fussunk neki még egyszer!
És akkor végre sikerült!
Legalábbis remélem!
Ha ma névre szóló levelet kaptatok, akkor igen!
Ha nem, akkor meg nem!

De senki nem mondhatja, hogy meg sem próbáltuk!

Próbáltál már könyvet írni?

Nem olyan egyszerű, amilyennek látszik!
Nekünk is csak akkor jutott eszünkbe, mikor rájöttünk, hogy önismeret témában nincs olyan könyv a piacon, ami olvasmányos és tartalmas is egyben. És ami a középiskolás, egyetemista korosztály számára egyértelmű, érthető útmutatást ad a témával kapcsolatosan. Ezután megismertük J.B.Shaw fenomenális kijelentését:

„ Ha jó könyvet akarok olvasni, írok magamnak! „
Gondoltuk, ha neki összejött, nekünk miért ne jönne össze!

Ezek után teljesen magunkénak éreztük a projektet. Büszkék is voltunk, hogy mennyire ügyesen kitaláltuk ezt az egészet. És, hogy mi akkor most, vagy soha, meg ilyenek!
Az ötlet megszületéséig annyira lelkesek voltunk, mint egy albán hegyi pásztor, aki megkapja élete első Riga mopedjét.
Aztán ez elmúlt, jöttek a melós reggelek, napok, esték, éjszakák. Rá kellett jönnünk, hogy ez a téma nem az, amit az ember 3 nap alatt leskiccel, aztán megy tovább a dolgára.
Szükségletek – igények – érték – érdek –értékrend….stb. Mit szólsz? Fincsi, nem?
Természetesen volt saját elképzelésünk, hogy ezt az anyagot milyen formában dolgozzuk fel, de óhatatlan, hogy az embernek utána kelljen még olvasni.

Akkora irodalmat találsz ebben a témában, hogy pár évig ki sem kéne jönnöd a könyvtárból, ha az egészet el akarnád olvasni. Számos közülük nehezen emészthető,a többi meg még nehezebben. Számtalanszor megesett, hogy legalább háromszor visszapattantunk egy-egy cizellált körmondatról, mire a latin szakkifejezéseken átverekedve magunkat megérkeztünk a mondat végére. Ezután külön időbe telt, míg felfogtuk, hogy mit is olvastunk. Most gondolhatod azt, hogy bizonyára erősen behatároltak az agyi képességeink!
Hát, figyelj! Versenyezzünk! Azok után, amiket elolvastunk magyarul és visszafordítottunk magyarra, mi bajunk lehet?

Továbbra is úgy gondoljuk, hogy az ifjak minél előbb találkoznak az önismeret fontosságával, ismerkednek meg az itt működő folyamatokkal, annál hamarabb kezdhetik el pozitív irányba formálni a személyiségüket. Ami egyenes út a kiegyensúlyozott, harmonikus élethez.
Szerintünk.
Ez a tudás legalább annyira fontos a sikerhez, ha nem fontosabb, mint az, hogy egy medencébe 2 csövön folyik be a víz, és 3 csövön kifelé, mikorra telik meg a medence?
Elvileg a medencét Neked is ki kéne tudnod számolni!
És ha visszagondolsz, eddig hányszor volt rá szükséged? Ha csak nem a medence bizniszben dolgozol, akkor egyszer sem!
Hát erről beszélek, Nyuszó-Muszó!

Szóval összehoztuk egy sorozat első kiadványát fiataloknak. Érthető, gyakorlatias, humoros formában. A puding próbája az evés! Meglátjuk!
Mi azért most büszkék vagyunk magunkra!

Most egy kicsit filozofálunk

Ma kicsit filozofikus hangulatba ringattam magam.

Ennek két oka is van, az egyik egy szép, kerek évforduló, a másik az utolsó levelünkre érkezett reakciók.

Nézzétek el nekem, ha kicsit komolyabbra fordítom a szót. Csak hogy lássátok, mi ilyenek is tudunk lenni! A lazaság egy eszköz, mely közelebb hoz bennünket egymáshoz. Ha érteni akarjuk egymást, egy nyelvet kell beszélnünk.

Meglepően sokan ragadtatok billentyűzetet, hogy válaszoljatok kérdésünkre.
A válaszokat olvasva melegség öntötte el a szívemet, határozottan megerősödött bennem a küldetéstudat. Már majdnem elfelejtettem miért vágtunk bele.

Ha rajtam múlna, én egészen más tantárgyakat vezetnék be az iskolákban. Vagy legalább átalakítanám a rendszert, kevesebb lexikális tudás, több gyakorlati segítség.
Mire gondolok?

Megtanítanám, hogy:
- hogyan működik az elménk
- hogyan tudunk egészséges, jól működő kapcsolatokat kialakítani
- hogyan váljunk jó szülővé
- hogyan alakíthatjuk ki önbecsülésünket és önbizalmunkat

Hiszen ha ezekkel „gáz” van, semmi nem működik.
Mi több, hogyan tarthatjuk fenn folyamatosan megszerzett önbizalmunkat? Mert ez sem könnyű. Nap, mint nap érnek bennünket olyan hatások, amik állandóan rombolják a magunkról kialakított képet.

Érezted már igazságtalannak, amikor egy pillanatnyi rossz teljesítményed miatt a földbe döngöltek, holott te ugyanaz az ember voltál, mint néhány nappal korábban, amikor az elvártaknak megfelelően teljesítettél? Akkor tudod miről beszélek.

Fontos a fizika, hiszen a gravitáció akár tudsz róla, akár nem, működik. És ha a fejedre esik egy tégla, akkor bizony betörik a fejed ( meg ha igazat szólsz ). Ismernünk kell a természet törvényeit, ne járjunk már úgy, mint az ősember, aki a villámban isten haragját vélte felfedezni.
Mi szükségünk van azonban arra, hogy pontosan ki tudjuk számolni milyen gyorsulással esett a tégla, milyen sebességgel és erővel csapódott a fejünknek? Mennyivel fontosabb ennél a gondolkodás mechanizmusa!
Mindig lesznek akiket éppen az érdekel, mit, hogyan lehet kiszámolni, megmérni. Ők mélyedjenek el a tudományok részleteiben, de tanítsuk meg őket is másképpen gondolkodni! Különben sosem fedeznek fel új dolgokat, törvényszerűségeket.

Ha mindig ugyanazt csinálod, ugyanúgy, miért vársz más eredményt?
Nincs vesztegetni való időnk, naponta, óránként, percenként veszteség ér bennünket. Minden ember folyamatosan veszít, mégpedig időt.

Gábor írta:
„Egy dolgot kell figyelembe venni: Magyarországon élünk. Ez Lakodalmas Lajos, Kadlott Károly büntetett előéletű, Várady Roma Café, Nagyecsedi Fekete Szemek, Isaura felszabadítására pénzt gyűjtők, és Győzike országa (Tovább is van, mondjam még :).”

Muszáj ennek így lennie?
A döntés a miénk.

Én hiszem, hogy bármilyen gondunk-bajunk van, bármilyen messziről induljunk is, képesek vagyunk a teljes megújulásra.
A leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik.

Mi is, és Ti is, akik olvassátok irományainkat, megtettük az első lépéseket. Lesznek akik lemorzsolódnak útközben, lesznek mindig újak akik hosszabb-rövidebb időre csatlakoznak hozzánk. Az a fontos, hogy őrizzük meg, amit értékesnek tartunk!
Tanuljuk meg, amit meg kell tanulnunk és teremtsünk új értékeket, ha arra van szükség.
Velünk tartasz, vagy más utakat keresel?
A Te döntésed.
Köszönjük, ha eddig velünk voltál.!
Ha maradsz ígérjük, hogy ezután sem ígérünk semmit, amit viszont betartunk!
Csupán lehetőségeket mutatunk Neked. Hogy mit kezdesz vele, a Te döntésed lesz.

Egyetértesz? Tiltakozol? Írd meg nekünk!

Nincs más hátra, mint előre!!

Mostanság semmi extra nem történt velünk. Az elmúlt napjainkat kitöltötte egy verselemzéssel egybekötött vers összehasonlítás.
Van egy kedves VIP tagunk, akitől olyan mélyenszántó sorokat kapunk, hogy rögtön padlót fogunk tőle. Azonnal, kíméletlenül, totálisan kisüti az agyunkat.
Most is jött egy, amiben a számítógépház falán alvó pók mozdulatlanságát méltatja. Van benne tartalom, meg ritmus meg minden. Mind a két sorban. Engem személy szerint annyira meghatott, hogy rögtön párhuzamot véltem felfedezni az alvó pók és az alvó villamos között. A különbség csupán annyi, hogy az utóbbi álmában azért csenget egy picit. Meg még talán, hogy az egyik a gépházban fekete, a másik meg a remizben hosszú. Más közös vonásuk szerintem nincs.
Ezenkívül Ildikó még elment pénzbehajtani.
Elméletileg. Ő szokott ilyet, de csak vasár- és ünnepnapokon. Amikor otthon van a családi páncélozott tréler. De aztán gyakorlatilag otthon maradt, mert nincs se vasár-, se ünnepnap.
Egyébként nekem sem volt ünnepnapom.
Az elmúlt 5 évet kocsiban töltöttem. Mindenhova, még a 200m-re levő boltba is kocsival mentem. Aztán, úgy hozta a sors, hogy jelenleg csak egy kocsink van, amivel eltávozott a család. Nekem időre kellett mennem tárgyalni az 5 km-re levő szomszéd faluba. Mi a megoldás? Hát a bicikli!!!!!
Azt mondják, ezt nem lehet elfelejteni. Bár úgy tűnt, hogy a lábizmaim ezt nem tudták. Valamikor 5 éve nem jelentett különösebb gondot 5 km-t tekerni, emelkedőnek fölfelé.
Bezzeg most! A fokozatok a következők voltak:

- Milyen tök jó mozogni egy kicsit!
- Hát, azért már …..nem vagyok a régi!
- Belejövök,……. nem lesz itt……..semmi gond!
- Wazze…..odaérek….így….időre…?
- Hogy…….én……mekkora……idióta………vagyok!
- Gyorsabban………..odaérek…….ha leszállok és tolom.

Hát ennyi. Kb. a 3. pont környékén már kezdtem azt érezni, hogy legszívesebben hagynám a francba az egészet. Kell nekem ez? Minek görcsölök itt, hisz majd meghalok! Abszolut nem olyan hangulatban voltam, mint a girl a képen!

De ilyen nincs!!!!!! Nem dobhatom be a törölközőt !

* 15 perccel előtte már nem mondunk le tárgyalást
* Késni nem késünk, mert mi nem arról vagyunk híresek.
* Nem szórakozásból egyeztettem a tárgyalást, hanem mert a középtávú céljaim megvalósításához szükség van az együttműködésre.
* A másikkal szembeni tiszteletlenség iskolapéldája lett volna, ha semmibe veszem az idejét.

Tehát nincs más hátra, mint előre!
Fogcsikorgatva, anyázva, utolsó „erőtartalékaimat” összeszedve tekertem azt a nyamvadt biciklit.
Aztán odaértem időre, megegyeztünk, és hazafelé már sokkal könnyebben ment minden.
Ez egy apró kis szösszenet, de a fajsúlyos dolgoknál is ugyanúgy működik a folyamat.
Te voltál már így? Mit csináltál? Visszafordultál vagy mentél tovább előre?
Ha az utóbbit tetted, milyen érzés volt utána?
Ugye király?

Magunkhoz kellett, hogy térjünk!

Sajnos, nem jókedvünkből tértünk magunkhoz! Nem volt más választásunk!
Ki kellett keljünk a révületből!
Mert tegnapelőtt elmentünk termet bérelni a belvárosban.
Egyébként hobbyból is szoktunk ilyet csinálni, szerintünk ez jó!. Mindenkinek meg van a maga heppje! Azonban most megvolt az okunk is rá.
Annyira nagyon szoktuk figyelni az oldalunk látogatottságát, mint Micimackó a mézes bödön telítettségét. Nagyon sokan jöttek hozzánk a különböző keresőkön keresztül.
Ez azért van, mert mindketten ott voltunk azon a foglalkozáson, ahol a keresőoptimalizálás volt a téma. Tehát duplán figyeltünk a dologra.
És tudjátok mi volt a varázsszó, amit kerestek? Megsúgom: kérdezéstechnika.
Idejött hozzánk egy rakás user, és erről a témáról keresett anyagot. Végigbogarászott mindent, a stat. szerint min. 3 percet töltött az oldalon, és annyira nem talált semmit, mint az eltévedt Robin Hood Baktalórándháza határában.
Esetleg azt is érezhette, hogy jól átdobtuk a palánkon. És tényleg! Lehet, hogy jogosan?
Az oldalon nincs semmi a kérdezéstechnikáról!
De most őszintén: Miért ne írtuk volna be éppen ezt a szót? Hely az volt hozzá!! Te nem írtad volna be?

Innen már nem egyszerű nyerni!
Mi azonban megpróbáljuk, mert azt hallottuk, hogy azért vannak kivételek! Senki nem mondta, hogy éppen mi leszünk azok, de ettől még a mondás igaz lehet.
Ugyanis ebben a témában lehet elméleti anyagot átadni, de nem sok értelme van. Nem azért, mert nem képes felfogni, aki olvassa, hanem mert akkor hatékony igazán, ha rögtön gyakorolja is a versenyző.
Na, ezért béreltük a termet!